A móri borvidékről általában keveset hallani, akkor is mindössze annyi jut az ember eszébe, hogy: ezerjó. Hasonlóképp volt ezzel Dankó Ákos és Tavarnay Tamás is, akiknek közös borkulturális története 2013-ig, egy „igyunk egyet és találjuk ki, mihez kezdjünk az életünkkel” estéig nyúlik vissza. Ezen az estén a két barát valószínűleg még nem sejtette, hogy néhány év múlva a móri borkészítés világába csöppennek, és később saját ezerjó borukkal fesztiváldíjat is nyernek. A Brigád Pincészet borászával, Ákossal beszélgettem.

Mesélsz a kezdetekről?

Bevallom, akkor még semmi kötődésem nem volt Mórhoz, a borászathoz, pláne a szőlészethez. Tomi barátomnak úgyszintén. Tatán, illetve Tatabányán nőttünk fel, majd az egyetemi éveinket más-más városban, teljesen más környezetben töltöttük: ő történésznek, én pedig közgazdásznak tanultam. Azon a bizonyos estén 2013-ban azonban együtt italoztunk, és máris a szakmaváltáson gondolkodtunk. Szerettük a borokat, és jó ötletnek tűnt, hogy forduljunk egy éleset, egészen a kertészet és a szőlészet felé. Nem telt el sok idő, és én a következő tanév kezdetén máris a szőlész-borász mérnök képzésen találtam magam. 

Fotó: Marossy Judit

Miért pont Mórra esett a választásotok?

Miután Móron kezdtem meg az egyetemi szakmai gyakorlatomat, jól jött az is, hogy az akkori főnököm Móron vett szőlőt. Így nem volt kérdés, hogy itt tanuljak bele a borkészítésbe. Öten összefogtunk, és elhatároztuk, hogy bort fogunk készíteni. Így lett a Brigád. Persze senki nem értett igazán a szőlőműveléshez és a borkészítéshez közülünk, csak fogyasztói oldalról, így a kezdeti évek a tanulásról szóltak. 2000 nm szőlő és 500 l bor jelentette az első tanulóévünket. Nem beszélve arról, hogy a szomszédok sorra jártak-keltek és megkörnyékeztek minket, mint újonnan érkező, fiatal csapatot, hogy az ő területeiket is műveljük meg. Ekkor még öten voltunk, de mára már csak ketten maradtunk a csapatban. Akkor még gondolkodás nélkül, lelkesen mondtunk igent minden kérésre. Nem volt saját telepített ezerjónk, ezért a szomszédos földeken foglalkoztunk ezzel a fajtával.

Éppen ez adja az ezerjónk pikantériáját: sok pici zártkerti parcella a Vénhegyen és a Kecske-hegyen, különféle talaj-jellegzetességekkel, több szüreti időpontból szedve. Így lett a Vén Kecske Ezerjó.

És ez nyerte el a 2022-es Győri Bortörténelmi Napokon vak kóstoló alapján „A fesztivál fehér bora” címet.

Igen, az idei győri borfesztiválra olyan vízióval érkeztünk, hogy díjat nyerünk. Aztán nagy öröm lett nekünk, hogy éppen az ezerjóval. Nekem – akit korábban rajnai rizlinggel és zöld veltelinivel lehetett lenyűgözni – erős kötődésem lett az ezerjóhoz. Ez általában nem egy favorit, sokszor előítélettel fordulnak hozzá, és nem széles körben termesztett fajta, amelyből még a TSZ-es időkben tonnaszámra készítettek nem túl jó minőségű borokat. Azért mára már más a helyzet. Mi 2017. óta fókuszálunk rá jobban, amikor is konkrétan leesett az állunk, hogy a „rút kiskacsából” miféle szépség lett. Sok időnk és sok munkánk van ebben a fajtában, ami az apró szőlőterületek különbözősége, sajátossága okán hordozza magában a hely valódi szellemiségét is.

Fotó: Biró Dávid

Biztosan jó visszhangot kaptatok a fesztiválon ezek után.

Igen, felfigyeltek ránk, ami nyilván a kóstolni vágyó érdeklődők számát is növelte. Amikor főleg estefelé beindult a fesztiválon az élet, nehézkessé kezdett válni, hogy a fabódéban ketten próbáltuk kiszolgálni és még informálni is az embereket.

De, ha sokan vannak a pultnál, nem tudsz minden információt elmondani az érdeklődőknek, ezért ilyenkor jól jön a segítség. Ebben nagy hasznát vettük a QRiosum által a mi stílusunkra személyre szabott QR menünek.

Mi egyébként is nyitottak vagyunk minden olyan új kezdeményezésre, amely mögött látjuk a fiatalos lendületet és az elszánt munkát. Nem volt kérdés tehát, hogy kipróbáljuk-e a digitális menüt. A pult előtti asztalokon kihelyeztük a QR kódot és a QRiosum által készített használati tájékoztatót. Úgy tapasztaltuk, hogy a vendégek nyitottan fogadták és böngészték az online borlapunkat, ahol tudtak a borainkról tájékozódni, amikor nekünk nem volt módunk részletesen mesélni egy-egy tételről. Tetszett, hogy nem kellett kinyomtatnunk a kínálatunkat, és még egy szép, menő felületen az arculatunkat is meg tudtuk mutatni a QR menüvel.

Fotó: Dankó Ákos

Te hogyan mutatnád be az arculatotokat?

Már a Brigád név kitalálásánál is az vezérelt minket, hogy egyrészt megálljuk a helyünket a külföldi piacon is, másrészt, hogy tükrözni tudjuk a fiatalos lendületet, amely ugyanúgy jelenti az új, spontán dolgokra való nyitottságot, mint a természetességet és sokszínűséget is. Organikus és fenntartható szemléletet képviselünk a szőlőtermesztésben és a borkészítésben egyaránt: kénnel, narancsolajjal, rézzel permetezünk és nem mozgatjuk a talajt, talajtakarással dolgozunk és a spontán erjedésben hiszünk. Emellett minden évjárat más nálunk, mert nem nyúlunk bele a borokba, tehát mindig az adott évjárat milyensége köszön vissza a borainkban. Ettől nem tudok elvonatkoztatni, ha borról van szó, mert mindig ott van a bor mögött az emberi tényező és a történet. Nem kell, hogy hibátlan legyen egy bor, sőt.

A Ti boraitok mögött például milyen történetek vannak?

Alapvetően nem vagyok egy extrovertált jellem, így szeretek elvonulni a szőlőbe és a növényre figyelni, csöndben lenni. Aztán, amikor már nagyon befordulnék, mindig jön valami esemény: akár csak egy közös, a pincében egy gyertya mellett alvás, vagy – ahogy azt ilyenkor játékból elképzelni szoktuk – egy boxmeccset is meghazudtolóan kemény és izzasztó munka a szőlőben kézzel és hátipermetezőkkel. Bár már vannak jobb eszközeink és folyamatosan fejlesztünk, azért az vicces volt, amikor a magyarországi Michelin Guide képviselője 2017-ben kiválasztott minket és eljött hozzánk kóstolni. Addig rendben volt a dolog, amíg láttuk, hogy elégedett és ízlenek neki a boraink. Amikor azonban a szőlőfeldolgozó részleget szerette volna szemügyre venni, akkor eléggé zavarba jöttünk, tekintve, hogy a feldolgozó részlegünk egy murvás parkolóban felállított, műanyag kádakkal „felszerelt” kék katonai sátorban leledzett. Azért ettől függetlenül a boraink jó véleményt kaptak.

Fotó: Kovács Gábor

Mostanában nem lehet könnyű a borászatban működni, ha csak a járványra, a gazdasági vagy a környezeti kihívásokra gondolok. Nektek mi a válaszotok ezekre?

Mi pici borászat vagyunk és nem is szeretnénk jóval nagyobbak lenni. Főként éttermeknek szállítunk borokat, és folyton keressük az új piac-lehetőségeket.

A pandémia és az egyre bizonytalanabb gazdasági helyzet miatt mi is több szálon mozgunk: a wineshop.hu online értékesítési felület mellett külföldi exportban gondolkodunk, másfelől rajtam kívül 5 fiatal móri borász társammal 2020-ban összefogtunk és létrehoztuk a We Love Mór kezdeményezést.

Évente 3-4 alkalommal szervezünk kóstolókat a szabad levegőn, szabadtéri élményeket, szőlőlátogatásokat. Megterített asztalokkal, függőágyakkal és partnereink közreműködésével gasztroélményekkel várjuk a látogatókat. Nagy sikere lett az esemény-sorozatnak: idén májusban több, mint ezer látogatónk volt; és persze ősszel sem állunk meg.

Hogy látod a Brigád jövőjét?

Nagy álmunk, hogy a Brigád egy családi borászat legyen, amelyben kreatív ételekkel, színpaddal, koncertekkel és a gyerekek számára is élvezetes helyszínnel várhatnák a vendégeinket. De mindenekelőtt jó borokat tervezünk készíteni és csupa olyan dolgot csinálni, ami minket is szórakoztat.

---

Ha Ákosékhoz hasonlóan Te is szeretnél nyitni valami új felé, és szívesen kínálnád boraidat egy modern, személyre szabható QR menü segítségével, vagy tudsz olyan vendéglátóhelyet, amelyet ez a lehetőség érdekelhet, akkor keresd a QRiosum csapatát az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Telefon: +36 (30) 853 6644

E-mail: office@qriosum.com

[A főképet készítette: Marossy Judit]